Egy nimfomán naplója 3. rész – Majd én játszom veled…

/
/
1054 megtekintés

Ha van valami, amit az embernek sosem szabadna kinőnie, az a játék iránti szeretet. Játszani jó. Vannak játékok, amiket külön előszeretettel űzünk és van, amit csak azért, mert egy adott szituáció megköveteli tőlünk. Van, amit egyedül is tudunk játszani és van, amihez többen kellünk, de a lényeg, hogy minden percét élvezzük ki, hiszen ez adja az élet értelmét.

beszamolok.com, a szexpartner kereső

Késő este van. Csak a tűsarkak kopogásának hangját verik vissza a házfalak. Csendesen szemerkél az eső, fekete hosszú szövetkabátom alatt bújok meg előle, fejemen fekete egybe sálam kapucniként funkcionál. A belváros egyik szűk mellékutcájában vagyok és mindjárt megérkezem az úti célomhoz. A kocsit néhány utcával odébb parkoltam le, nem szeretném, ha egy ismerősöm kiszúrná, hogy hol járok. Megjöttem.  A pincehelyiség előtt kopasz, nagydarab férfi cigizik. Leveszem a kapucnim és halvány félmosollyal üdvözlöm. Felém biccent és két ujjával jelzi, hogy mehetek. Feltépem a nagy vasajtót és elindulok lefele a lépcsőn. Már innen érzem a szivar és a whisky émelyítő szagát. Az a néhány ember, aki igazán jól ismer, tudja, hogy egy dolog miatt imádom a szerda estéket és nem, kivételesen nem a szex miatt. A szexet mindennap szeretem. De akkor mégis mi olyan különleges a szerdában? A válasz egyszerű, de annál nagyszerűbb: a póker.

naya-rivera-strip-poker-complex-1-600x400

Szerda esténként összegyűlik itt egy asztalnyi társaság, szigorúan zártkörűen, csak meghívásos jelleggel lehet bejutni.  Nem minden este van lehetőségem beszállni, mivel megesik, hogy túl nagy tétekkel játszunk és van az az összeg, amit már az én pénztárcám sem bír el.  A csapat felállása változó, gyakran nem is ismerem az emberek nagy részét, akikkel egy asztalhoz ülök, ami nem zavar, mert ez általában az én malmomra hajtja a vizet. Ez viszonylag a legkönnyebb módja annak, hogy gazdag, öntelt emberek pénzét lelkifurdalás nélkül szedjem el.

A póker igazán nekem való játék, de annak, aki két különböző életet él egyszerre, legyen is jó pókerarca.

Ráadásul ez egy igazán könnyű terep egy más jellegű játékhoz is. Volt már rá példa, hogy lelkes ellenfelemmel a Big Lick lapjaimat a gyakorlatba is átültettük az este végén.

Lenn már javában zajlik a játék, a következő körbe tudok beszállni. Egy pincér jön oda hozzám, – lesegíti a kabátom.

− Hozhatok egy pohár bort? – érdeklődik udvariasan.

− Nem köszönöm, egy vodka szódát szeretnék. – válaszolok.

alone-at-the-bar-android-device-640x360

Mosolyogva bólint, majd eltűnik. Elegáns fekete, mélyen dekoltált ruha van rajtam, szemeim füstös feketére festve, számon élénkvörös rúzs.

Két feszes cici még a legfifikásabb férfin is kifog, ami nekem kapóra jön, mert ma este nyerni akarok.

Körbenézek, hogy üdvözöljem a barátokat, ismerősöket, de ők gyorsabbak voltak, megjelennek mellettem ketten. Egyikük Ervin, a legjobb barátom. Magas, jóképű és végtelenül magabiztos, nehéz ellenfél. Tíz éve ismerjük egymást, olvasunk a másik minden rezdüléséből, az ő eszén nem lesz könnyű túljárni. Ha ketten ülünk egy asztalnál, abból mindig feszült küzdelem kerekedik köztünk.

Mia, gyönyörű vagy ma – súgja a fülembe kedvesen.

Köszönöm –válaszolom kimért udvariassággal, mivel mellette áll a barátnője, Vivien.

Hosszú szőke hajával, kék szemével, maximum 45 kilójával és elmondása szerint természetes „D” kosaras melleivel pont egy plasztik játék babára emlékeztet. Nem kedvel engem, nehezen emészti meg ezt a barátságot, de tudja, hogy nincs más választása, ezért magára erőlteti a kedvességet és üdvözöl:

− Végre itt vagy, már vártunk. Nagyon csinos a ruhád, bár nem bíz sokat a fantáziára.  Elégedetten kortyol bele a pezsgőjébe. Csak nem bírja ki, hogy ne szúrjon oda.

− Köszönöm. –felelem egyhangúan. A hazug bókokat még az én edzett gyomrom is nehezen veszi be, úgyhogy folytatom…

− Tudod, sok Ervinnel közös buliban volt rajtam, gondoltam örülni fog, hogy nosztalgiázunk egy kicsit. – közlöm hideg mosollyal.

féltékenység

Kikerekedett szemekkel mered rám, csoda, hogy nem harapta ketté a poharat.

Ilyen pókerarccal esélye sem lesz. Ez babám royal flöss, ő nem lesz ellenfél számomra.

Ervin szúrós tekintettel rázza a fejét. Úgyhogy azt inkább már nem is taglalom a kisasszonynak, hogy a kedves párja hányszor tépte le rólam ezt a ruhát. Bizony, ez a barátság is sok extrát tartogatott számomra annak idején, de ő többre vágyott, amit én nem tudtam megadni neki.  A szívében azonban azóta is dobogós helyem van, és ezt tudja jól a kis szőkeség is, úgyhogy ezt a vitát ezzel le is zárjuk. Közben megérkezik az italom, végre.

− Játszotok? –kérdezem, miközben a számhoz emelem a poharat.

− Ma este nem, csak lenéztünk. Te játszol?

− Valamit biztosan… – válaszolom huncut mosollyal, miközben Vivien a szemét forgatja. – De most, ha nem haragszotok, várnak rám.

− Persze, menj csak, mi is indulunk haza. Ne hozz rám szégyent! – veti oda nagyképűen Ervin. Tény, hogy mindenre ő tanított, de nem gondolta volna, hogy a tanítványa egyszer a fejére nő. Ide a valódi hideg közöny kell, ami belőle hiányzik, nekem viszont minden porcikámat átjárja. Ervinnel megöleljük egymást, a kis hárpiával pedig egy „Fordulj fel, ribanc!” jelentéstartalommal bíró sziára futja.

isso sim eh diversao

A következő negyed órában mindenkivel beszélgetek néhány mondatot, fogadom az udvarias és kevésbé udvarias bókokat és csendben viselem a kéretlen érintéseket. Még mindig tart a játék, én pedig kezdem unni a felszínes társalgást, egyre türelmetlenebb vagyok. Játszani jöttem, nem barátkozni. Épp az utolsó csepp vodkát is kisajtolom a poharamból, amikor valaki hátulról erősen megszorítja a kezem és a fülembe súgja − Gyere velem, most!  Időm sincs feldolgozni a történteket, a férfi maga után húz és átvonszol a tömegen.

− Ervin? – nincs válasz, de ő az. Némán követem, most már önszántamból.

A sűrű füstfelhőben nem sokat látok belőle, de összetéveszthetetlen illatú parfümje árulkodó. Remélem nincs baj, bár furcsa, hogy egyedül van. Átvágunk egy folyosón, ahol csak halványan pislákol a fény. Hűvös van és a teremben lévők beszélgetése már csak távoli háttérzaj. Még mindig előttem rohan a kezemet fogva. Kivágja a folyosó végén lévő öreg, nyikorgó ajtót és beparancsol maga előtt. Egy raktárban vagyunk, legalábbis mindenhol rekeszek és üres üvegek sorakoznak, meg néhány régi szék. Háttal nekem lassan kulcsra zárja az ajtót. Megfordul, lassú puha léptekkel elindul felém és tőlem néhány centiméterre áll meg. Némán farkasszemet nézünk egymással, várom a magyarázatát.

Feszélyez a közelsége, mert egy másik erős érzés is hatalmába kerít, amit agyam a játék iránti vágy miatt ügyesen kikerült egész este, egészen idáig. Azt akarom, hogy megdugjon.

Miért hoztál ide? – töröm meg a csendet.

− Mert kívánlak. Azóta le akartalak csalni ide, amióta megláttalak ma este.

− A barátnőd?

− Ő nem érdekel engem.

− És a póker?

− Majd én játszom Veled…

Végigsimít az alsó ajkamon, majd keze a nyakamra vándorol, szinte kínoz a közelsége. Nem arról vagyok híres, hogy tízig számoljak, mielőtt komoly döntéseket hozok, és ez most sincs másképp. Látja rajtam ezt és úgy veti rám magát, mint egy éhes oroszlán a kívánatos prédájára. Szinte már el is felejtettem milyen vele lenni, nem árt felfrissíteni a memóriámat. Gondolkodás nélkül tépi le rólam a ruhát és a melltartót, egyetlen határozott mozdulattal. Melleimet a két kezébe fogja, becézgeti őket, majd a szájába veszi.

tumblr_nzxtruwyMm1u35rzoo1_1280

A hideg falnak támaszkodom, de szinte meg sem érzem, olyan forró a testem. Kezével szétfeszíti a lábaimat és ujját egy mozdulattal belém csúsztatja. Hangosan felnyögök, minden porcikám kívánja őt. Közben próbálom kiszabadítani a nadrágjából, ami majd szétcsattan rajta. Végre hozzáférek én is, kezemmel izgatom férfiasságát, bár határozottan nem szorul segítségre.  Lábaimat a derekára kulcsolja, és erősen a falhoz támaszt. Felsikoltok és körmeimet a hátába mélyesztem, ahogy belém hatol, de ez csak jobban feltüzeli.

Gyors és határozott tempót diktál, ez nem szeretkezés, ez kőkemény baszás.

A hajamat meghúzva hátrafeszíti a fejem, hogy meg tudjon csókolni. Még mindig bennem van én pedig az ölében, amikor elindul velem az egyik szék felé, fenekemet erősen mardosva. Leültet, lábaimat a nyakába kulcsolja és kegyetlenül dug továbbra is. Szorítja a nyakam, miközben arra kényszerít, hogy a szemébe nézzek:

− Tetszik, ugye? Ezt mindig élvezted, ha jól megkúrnak. – zihálja a fülembe.

És valóban. Szavai olyan erővel löknek át azon a bizonyos határon, hogy azonnal elmegyek. Hangosan nyögök és zihálok, miközben ő még mindig nem lassít. Egyik kezemmel fejét a melleim közé szorítom, másikkal a fenekébe markolok, hogy mélyebben érezzem magamban lüktető farkát. Ebben a pillanatban izmai megfeszülnek, ő is közel jár, de ekkor hirtelen leáll és hátrébb lép. Elé guggolok, és a számba veszem, mielőtt bármit is reagálhatna. Torkát halk nyögések hagyják el, egész teste megfeszül, hajamat fogva segít rá a gyönyörre. Érzem, ahogy a forróság szétárad az egész számban, ő pedig hosszan és hangosan élvez el.

Összenézünk és nevetünk, ez ráfért mindkettőnkre. Ruhámat próbálom újra viselhető formába önteni, számról pedig a maradék rúzst eltüntetni, ő pedig begombolja magát és rendet tesz addig a székek közt.

Már épp indulnék kifelé, amikor utánam szól:

Várj, és most hogyan tovább? – megérkezett a rettegett kérdés. Agyam automatikusan visszakapcsol a hideg közöny üzemmódra.

− Hogyan tovább? Ugyan már, ahogy eddig. Barátok vagyunk. – vágom vissza rezzenéstelen arccal.

Úgy néz rám, mint egy szívtelen ribancra. Annak is érzem magam. Az is vagyok. És mit csinál egy szívtelen ribanc szerda este? Az egyetlen dolgot, amihez igazán ért. Játszik.  Azzal sarkon fordulok és otthagyom…..

 

Rosszlanyok.hu - A szexpartner kereső. Több száz igazi szexpartner kereső lány!!! CSAK VALÓDI KÉPEK, videók!!!