Vírusként terjed a neten a blogger anyuka sztorija, aki szétfingott egy jógaórát

/
/
12623 megtekintés

Őszinte és vicces bejegyzés kering a neten egy bloggertől, akinek ultrakínos volt az első jógaórája.

Namámost, az elmúlt hetekben irritábilis bél szindrómával küzdöttem, de örült módra. A fingásom bűze egy záptojás és egy szemétégető keveréke. És valahol, a delfin meg a háromlábú kutya között ezekből az égő tojásokból kettő is előcsusszan, és fingok. Fingtam. Fingtam jógaórán. Egy két lábon járó közhely vagyok. Cserbenhagytak a gátizmaim. 

Csendesek, szóval arra gondoltam, szent szar, legalább ennek örülhetek. De ahogy következik az a póz, amikor a fejemet a lábaim közé hajtom, megüt a szag, mintha orrba vágtak volna. Szerintem megdöglöttem belül, és olyan is a szagom, mint aki megdöglött belül. 

Arra gondolok, vajon lelépjek? Az országot is elhagyjam? Ez tényleg megtörténik? EZ TÖRTÉNIK VELEM? Nem, csak úgy nézek ki, mint egy szakadt proli, de a szagom is olyan.

De összekapom magam, és tudod, mire jutok? Hogy mindegy! Mindenki szokott fingani, és én most nem tudok tenni ellene. Csinálom tovább ezeket a kretén pózokat, és beszívom a köldökömet. Fitt élet, jövök! 

Aztán jön a póz, amikor előrenyújtózunk, a lábunk békapózban van a földön. A tanár körbejár, és mindenkit lejjebb nyom. Arra gondolok, de jó, megint jön az a kellemes roppanás a hátamban. Szorítom a seggem, nehogy megint fingjak. 

Ideér. Lenyom. 

És ratatatatataaaa!!!!!!!!!!!!

A leghangosabb recsegtetés tör elő a seggemből. 

Megdermedek. Úristen. ÚRISTEN! Édes Jézusom Ami most történt, azt csak álmodom. Biztosan. Rémálmok ezek. Az arcom vérvörös lesz, a szememet elöntik a könnyek a szégyentől. 

Felkelek, megpróbálom feltekerni a matracot, de nem vagyok rá képes, szóval inkább csak félredobom oldalra… felkapom a cipőm, a zoknim, a táskám, és kirohanok a teremből. 

Megfordulok, ahogy csukom be az ajtót, és látom, ahogy mindenki térdel, és a sokktól tágra nyílt szemekkel merednek rám. (Vagy éber kómában vannak a szag miatt.)

És az ashram jóga tanár guru rám néz, meghajtja a fejét, összeteszi a kezeit, és azt mondja: “Namaszté” (Ez egy jóga üdvözlés, azt jelenti, üdvözöllek, vagy meghajlom előtted)

Én arra gondolok, nem, itt sem vagyok, kirohanok, át az ajtón, és most a Mekiben ülök, fagyit eszem, sírok és nevetek.

Bocs, gyógytornász. Soha, soha többet nem jógázom. És csessze meg a szétnyílt hasizom!”

forrás: facebook