Húszsávos autópálya, felhőkarcolók és fényűzés, mégis kong az ürességtől az egykori Burma fővárosa

/
/
5108 megtekintés

Mianmar szellemvárosa London méretű, embert azonban csak a nyomornegyedekben látni.

Nepjida 2006-ban lett Mianmar fővárosa, sőt egyenesen a gigászi metropolisza. A rizsföldekre, dzsungelba, a semmi közepére épült városra röpke 4 milliárd dollárt tapsoltak el, pusztán azért, hogy szellemvárosként tengesse mindennapjait. A New Yorknál hatszor nagyobb települést valószínűleg a katonai rezsim akkori vezetője, Than Shwe tábornok nyomására hozták létre egyfajta fényűzésként – amit a Nepjida, vagyis a királyi székhely elnevezés is sugall -, valamit stratégiai okokból. A legközelebbi város ugyanis több órás vonat útra van, repülővel eljutni sem egyszerű a fővárosnak gúnyolt, de valójában bunkerként funkcionáló szellemvárosba.

Mianmar fővárosában csupán a miniszteri épületekben, a diplomáciai negyedekben dolgozók élnek, és azok a kormánytisztviselők, akiknek muszáj a munkájuk miatt. A hatalmas épületek között nem csak szafaripark, légkondival felszerelt állatkertek és menő golfpályák találhatóak, de olyan húszsávos autópályák is, ahol maximum az utcaseprők mozgolódnak, az aszfalt csak szökőévben lát autót, a dugó pedig egyenesen mesébe illő. Állítólag azért van szükség a hatalmas sztrádára, hogy egy esetleges konfliktus esetén azt fel- és leszállópályaként is használhassák. Mindenhol vezetékes víz, megbízható áramszolgáltatás, és olyan gyors WI-FI jellemző, hogy attól lefüstöl a telefon is.

Ugyan a katonai diktatúrát felváltotta a köztársaság, az itt élő emberek még most is félve beszélnek idegenekkel, a törvényt megszegni pedig egyenesen rettegnek. A Beverly Hills-i benyomású városban ugyanis egy külföldi fotóriportert három év börtönbüntetésre ítéltek, pusztán azért, mert kattintott párat a fényképezőgépével. A nyüzsgést nélkülöző intézmények dolgozói szerint az emberek boldogtalanok, csak a megélhetés miatt, kényszerből élnek itt, a többség pedig ugyanúgy nyomornegyedben tengődik, mint eddig.

Nem is a szellemváros érzés a legmegdöbbentőbb, hanem az, hogy úgy seprik minden nap az utcákat, mintha legalább használnák is azt, az építkezések pedig folyamatosan zajlanak, csak kérdés, kinek.