Egy magyar kamionos leírta a tutit a nagy öregekről, ami minden szakmára igaz

/
/
15437 megtekintés

Tisztelet a kivételnek, de vannak olyan idősebb melósok minden szakmában, akik csak a koruknál fogva mindentudónak hiszik magukat. Nekik nyújt görbe tükröt a következő írás. Fején találta a szöget.

Régen, bezzeg, ők még tudták, de mára felhígult a szakma…puhány mind. Dióhéjban ennyiről szól a magyar kamionos irománya, de érdemes elolvasni, mert zseniális a szöveg!

Én mondom nektek barátaim,amikor ezekkel jártunk,még volt becsülete a szakmának.

A mai fiatalok el sem tudják képzelni,milyen volt lemenni Teheránig konvojban. Õk soha nem találták volna meg a határokon a hc speditõrt,aki aztán elintézett mindent.Persze akkor nem volt idõ semmire,mert állandóan nyomon követtek bennünket,hogy éppen hol járunk.Meg akkoriban sokkal nagyobb forgalom volt. Emlékszem,volt olyan hogy Hegyeshalomnál ketten is voltak előttem. Meg azok az isteni autók. Imádtam,hogy reggel -5 fok volt a fülkében,a napközbeni 60 fok pedig jótékonyan hatott a vérkeringésünkre. Fasza gépek voltak akkoriban. De jó is volt naponta szerelgetni őket,és a bokáig érő sárban feküdni alattuk. Mit tudják ezek,hogy mi nem lophattunk soha gázolajat az átfolyásmérő miatt,semmit nem tudtunk hozni külföldről, mert itthon minden volt,meg be kellett tartanunk az 561-et.

És még azt kérdik,hogy mit tettem le az asztalra? Én hoztam az asztalt.

Emlékszem egy fuvarra.Hajóval mentünk Csehszlovákiából Lengyelbe.20 órás hajóút volt.Aztán a cápa a kompon kiharapta a jobb első gumit.Vettünk Donald rágót,azzal tömtük be a lyukat.
Máskor meg cseppfolyósított napsütést szállítottunk Svédbõl Írországba végig a szárazföldön.Onnan meg homokot vittünk Teheránba.Akkora sofőrhiány volt, hogy mindenki egyszerre két Edével ment. Előrement az egyikkel 500 métert,aztán visszakerékpározott a másikért.

De így is leértünk 1 hét alatt.Ott meg elszakadt az ékszíj.Fogtunk egy csörgõkígyót,aztán addig haraptattuk vele a saját farkát,amíg nem lett megfelelő hosszúságú.A hűtővizet kókuszdióból facsartuk.A motorolajat otthonról hozott szalonnazsírral pótoltuk.Egyszer Bagdadban leállt az Ede. Csörgőkígyókból fontunk lasszót,azzal fogtunk 2 tevét,ami elhúzott a Londra campingig. Ott eladtuk a gázolajat,aztán egy hétig dőzsöltünk a török kuplerájban.

A végén már a nõk fizettek nekünk,olyan tüzesen csókoltunk.Aztán vettünk 2 mázsa aranyat,Hazahoztuk,felét elástam a kertben,még most is találok néha belőle,a másik felét bevittem a bizományiba,ami 2 napra bezárt,mert csak velem foglalkoztak.Aztán fagyasztott havat hoztunk Moszkvából Spanyolba.

Mikor bekerültem a céghez,köszönni sem mertem 2 hétig.Otthon a garázsban aludtam,hogy minél hamarabb meglegyen a kötelezõ garázsszolgálatom.Az 5 év volt.Aztán 5 évig cipeltem az öreg sofõrök táskáját. De kinyitnom nem volt szabad.Aztán 5 évet furgonoztam,5 évet 7.5 tonnással jártam,5 évet 10 tonnással jártam,5 évet 18 tonnással.Belföldön. De akkor már 65 éves voltam.Akkor kijutottam végre nyugatra meg keletre.Azt 3 hónapig jártam,de 100 évig tudnék mesélni róla.

Aztán északoztam meg déleztem 1 hónapig.Aztán megint nyugatra mentem.

Vagyis a Nyugati pályaudvarra,ahonnan vonattal hazamentem. Otthon megtekintettem többéves távollétem alatt született gyermekeimet. Aztán nyugdíjba mentem. Hát így történt,mondom nektek.