Brutális frizurák, amit a kölykök maguknak nyírtak unalmukban

/
/
169 megtekintés

Nem szívesen keressük elő a régi fotóinkat, ahol még gombafrizurában matchboxoztunk, tarkopasz fejünkön csak egy apró frufru díszelgett, és amikor anyánknak annyira tetszettek a hosszabb, göndör tincseink, hogy fiú létünkre egy filléres transzvesztita benyomását keltettük, akinek sűrű hajába a hajnyíró mellett a fűkasza is belefulladt volna.

Nagy csalódás volt, amikor először ordítottam egy kopter frizuráért, aztán a nyugdíjas Marika néni kissé szocreál hajszobrász műhelyének kiült székébe huppanva megkérdezte mi az a nullás-gép. Ha még lett volna a kisírt szemeimben könny, tuti elhullajtok párat, üveges tekinteteimben láttam az iskolás cimborák gúnyos ujjmutogatását, akik nevetve veszik tudomásul, hogy az én hajhosszam az övékéhez mérten fasorban sincs. A füleim ki sem látszottak a szőke fürtöktől, amiben inkább hasonlítottam egy hajhálós, dauerolt nyuggerhez, mint egy tinédzser fiúcskához, úgyhogy már ezért is volt érthető a sűrű bundától való szabadulási vágy. Szóval amikor tanácstalanul néztük egymást a tükörben, legszívesebben magamba döftem volna az ollót és a több tucat hullámos hajcsatot, bár mentségére legyen mondva, mindent megtett a cél érdekében. Lelkesen csattogtatta az ollót, és olyan történetet mesélt, hogyan vágott bele múlthéten a Balázska fülébe, és nem is érti miért sírt, hiszen alig vérzett. Akkor vettem volna át a gyeplőt és inkább nyírtam volna le magamnak szívesen, még akkor is, ha addig maximum krepp papírt nyírbáltam farsangra és a sulis karácsonyfa díszeihez. Nem voltam bátor, ültem és tűrtem, nem úgy, mint ez a pár rosszcsont, akik a saját kezükbe vették hajuk sorsának alakulását, láthatóan sikertelenül.