Ezekkel nem is lenne gond, hiszen elvannak azok a helyükön, enni nem kérnek, ellentétben azokkal az emberekkel, akik előnyben részesítik az ilyen étteremláncok kajáit a normálisnál. Néha lehet bűnözni, ha pár hónap után az ember betér ide, meg lehet bocsátani. Ha úton vagyunk, ha hirtelen vágyunk arra az ízvilágra, megéhezel és megállsz valamit bekapni, el lehet nézni. Ám amikor az ember már annyira kényelmes, hogy egy kiadós szarásra is háromkerekű elektromos szerkezettel gurul, az már a lustaság csúcsa. A legjobb az, amikor berobbansz egy ilyennel egy bevásárló központba, és leparkolsz a nyalánkságok, földi javak előtt, hogy megpakold velük a kosarad. No comment!
