A Darwin-díj egyrészt tisztelgés az evolúció atyja előtt, másrészt a racionális gondolkodástól mentes idiótáknak állít emléket. Vannak olyan emberek, akik olyan egyértelműen veszélyes tettekben sem találnak kivetnivalót, amit egy, a világból alig valamit ismerő hároméves is megfontolna, majd elvetne. Ahhoz, hogy valaki ezt az elég egyedi díjat elnyerje, előbb meg kell halnia, ám olyan szerencsétlen módon, amilyet maximum csak a filmvásznon látunk. Ide kevés az, hogy gyufával bele nézzünk egy benzineskannába, hiszen a díjat elnyertek ettől sokkal cifrább módon hagyták el földi pályafutásukat. Az elismerést ritka esetben élő ember is elnyerheti, de a lényeg az, hogy elveszítsék az utódnemzés funkcióját.
A természet sokszor elég pazar jelenségeket kreál a szárazföldből, amit játékos kedvű, félelemtől mentes, adrenalinfüggő fiatalok vesznek birtokukba, hogy szórakozzanak, vagy megmutassák ki a legény a gáton. A pillanatok alatt szeszélyessé váló óceán amolyan halálmedencét hoz létre, ahol elég egy apró figyelmetlenség is a végzethez. A fiatalok ezzel mit sem törődve ugrándoznak, fuldokolnak, hogy újra megmutassák ki az úr a háznál. De meddig van szerencséjük? A szaporodáshoz való képességük ugyan megvan még, de a díjra bőven esélyesek.
A videó végén a két srác mit sem törődik harmadik társukkal, aki még ki sem kecmergett a morajló hullámokból.