Személy szerint nem vagyok híve a filteres élvezeteknek. Ritkán iszom, akkor sem sokat ízlelgetem, hanem ráküldöm a szalámis zsömlére. Néha az ember beszürcsöl egy-két pohárkával az újdonság varázsa, vagy régi reggelizős emlékek miatt, de inkább a hideg innivaló híve vagyok, meleg folyadékot maximum forralt bor formájában pusztítok. Talán a tálalás módja kecsegtető lehet, hogy legurítsunk egy-egy pohárkával a meleg löttyből, de ha ilyen kannákból kínálják, nem csak elfogadjuk, de rá is szokunk. Persze egész más kannákból szopogatnánk az édes nedűt, de arra tizennyolcas karika kéne. Ezek porcelán csodák, amikre a söröskorsóhoz szokott haveroknak is kinyílik a szeme, és onnantól még a röviditalt is teáskannából isszák majd, érthetően.
