A rekord összegű eladáshoz persze kellett az is, hogy elkészüljön és végre műsorra is tűzzék a mindenki által ismert Last Dance című sorozatot, ami lényegében Michael Jordan Bulls-os karrierjét tárja az NBA kedvelő nézők szeme elé. Azért ne felejtsük el azt sem, hogy mindez nem jöhetett volna létre a Nike akkori szerződése nélkül sem, bár ilyen karrier után, ha Jordan egy kitaposott, lerúgott Sports papucsot viselt volna, azt is megvették volna horror áron.
„Michael Jordan Nike szerződése a legjobb és egyben a legrosszabb üzlet, amit életemben megkötöttem.”
Az idézet attól a David Falktól származik, aki Michael Jordan menedzsereként élete üzletét kötötte, ami eleinte mégis kútba dobott pénznek nézett ki, de mint tudjuk, nem sokáig.
1984-ben a harmadik helyen draftolta Michael Jordant a Chicago Bulls csapata, akinek a meccseit körülbelül annyian nézték akkoriban, mint egy Suplyák-Bivalyröcsöge rangadót a legalsó osztályban. A Bulls nem számított sztárcsapatnak, ezért kellett valaki, aki elkezdi húzni a chicagói alakulat szekerét. Jordan a North Carolina Egyetem utolsó évét hagyta ott azért, hogy profi legyen, ajánlólevélként pedig az összes legjobb egyetemi kosárlabdázónak járó díjat bezsebelte. David Falk ennek tudatában próbált egy olyan cipőszerződést kicsikarni az ösztönös zseni számára, ami anyagilag elindíthatja a fényesre taksált sportkarrieri jövőjét.
A dologban annyi hibádzott, hogy Jordan menedzsere a Nike sportszergyártóval kezdett tárgyalásokat folytatni, miközben az ifjú titán inkább a gyerekként is áhított Adidas márkában szeretett volna tetszelegni. Az akkori NBA-ban a Converse cipők voltak a menők, ez a márka gyártotta olyan nevek számára a lábbelit, mint Larry Bird vagy Magic Johnson, és ez volt az egyedüli márka, amelyik kifejezetten kosárlabda cipőket hozott forgalomba. A Nike ebben az időben inkább a futócipőkre koncentrált, de hiába Carl Lewis, amerikai atléta Los Angeles-i olimpián elért sikere, még ez sem feledtette azokat a negatív számokat, amiket 1984-ben először produkált a Nike. Kellett egy nagyágyú, ezt mindenki tudta a cégnél, ezért mindent bevetettek, hogy megszerezzék Michael Jordant.
A helyzet nehéz volt, hiszen minden sportmárka szívesen tudta volna soraiban a szép jövő előtt álló újoncot. A csábításba O. J. Simpson volt amerikai focista is beszállt, aki a 70-80-as években nagy népszerűségnek örvendett, és a Spot-Bilt márka külön, személyére szabott cipőkollekciókkal látta el a piacot. Az üzlet végül nem köttetett meg, mert David Falk Jordan édesanyján keresztül elérte, hogy a játékos legalább hallgassa meg a Nike ajánlatát, ne mondjon rá egyből nemet. A Nike persze hatalmas csinnadrattával és egy zsíros biankóval fogadta a fiatal Jordant, aki látva a Nike hajlandóságát a változásra, az elé tárt cipők terveit és mindenféle elkötelezettséget, végül beadta a derekát.
Azt tudni kell, hogy a Nike ötször több pénzt adott Jordannak, mint amit a Converse adott az akkori, már bizonyított szupersztárjainak. Míg Larry Bird és Magic Johnson évi 100 ezer dollárt keresett a szerződéssel, addig az NBA meccsen sem szereplő Jordant 500 ezres szerződéssel kötötték magukhoz. Nem is volt kérdés, hogy sokaknak szúrni fogja a szemét a fiatal taknyos, aki még alig pottyant ki az egyetemi bajnokságból, máris vastagabb, mint azok a sztárok, akik már letettek valamit az asztalra. Persze Jordant ez nem érdekelte, az már inkább, hogy emiatt a későbbi All-Star gálán nem is passzoltak Jordannek, szinte kiközösítették, amit Jordan azzal honorált, hogy az Isiah Thomassal felálló Detroitnak újoncrekordot jelentő 49 pontot dobott.
Mivel Jordan mindig Adidast akart, a Nike utolsó ajánlata után azért csak bekopogott a gyártóhoz, hogy ennyi az annyi, de az Adidas nem tudott és nem is akart ilyen összeget fizetni. Ekkor indult el a Nike diadalmenete, és az Air Jordan szárnyalása, ami a mai napig is tart. Az Air Jordan nevet Michael ügynöke találta ki, utalva ezzel a játékos légiességére, rugalmasságára, magas súlypont emelkedésére. Elkezdődött az első cipő gyártása, ami piros-fekete színével persze, hogy nem felelt meg az NBA fehér színre épülő ruhaszabályzatának. Amikor Jordan lábán ilyen cipő volt a meccseken, akkor a szabályok értelmében 5000 dollárral büntették annak viselelőjét. A Nike viszont nagylelkű volt, ezért a büntetések összegét mind a 82 alapszakasz meccsről átvállalta, ami elég nagy kiesést jelentett a piacon amúgy is lábadozó cég számára.
Jordan népszerűsége viszont egyre nőtt, a szezon végi 28 pontos átlag, az év újonca díj meghozta a sikerét, hiszen a tengerentúlon is egyre többen ismerték a nevét, minden gyerek olyan szeretett volna lenni, mint ő (innen a Be like Mike szlogen is). Az első Jordan cipő az alapszakasz végén került a boltok polcaira elég borsos áron, emiatt évi 3 milliós árbevételre számítottak, de végül csak kamilláztak a befolyt összegeken. 2 hónap alatt 70 millió dollárnyi bevételt termelt csak ezekből a cipőkből a cég, egy év alatt pedig 126 milliót. Az ötezer dolcsis büntetések és a hatalmas bevételek miatt mondta később David Falk a már ismert mondatát, miszerint élete legrosszabb üzletét is kötötte Michael Jordan első cipőszerződésénél.
A márka népszerűsége töretlen és Jordan többet keres mai napig ezzel, mint a legtöbb aktív NBA játékos. Ahogy kereslet van az új fazonokra, úgy kereslet van a régi típusokra is, hát még azokra a modellekre, amik első körben láttak napvilágot és amelyek Jordan lábán villantak az első szezonban. Amikor a Jordanről szóló Last Dance az utolsó két epizódjához közeledett, egy titokzatos vásárló 170 millió forintért tette rá a kezét arra az első retró egyesre, amit a játékos az 1984-85-ös szezonban is viselt, és amit filctollal alá is írt. A Sotheby’s aukciós ház számára ez a legdrágább cipőeladás, amit eddig jegyeztek.