Baz Luhrmann csillogó, fülledt, csábító, és szinte szó szerint izzadtságszagú filmet forgatott Amerika egyik, ha nem leghíresebb énekeséről: vagyis egy olyan filmet, ami annyira tökéletesen illik Elvishez, hogy még azt is elfelejtjük, mekkora seggfej volt a valóságban.
Luhrmann filmje egy tündérmese, ahol Elvis menedzsere (Tom Hanks) a gonosz mostoha, míg az Austin Butler által alakított király a toronyba zártan senyvedő hercegnő. Vagy legalábbis egy összetört és szabadságért küzdő lélek, akit szinte sajnálunk az önsorsrontásáért: ami részben persze igaz is volt, de közben a beszámolók szerint Elvist, nos… leginkább csak távolról lehetett szeretni.
Egy végtelenül tehetséges, nehéz sorsú, de nárcisztikus tendenciákkal rendelkező fazon volt, aki könyörtelenül tönkretette néhány körülötte lévő életét. Bár az Elvis életét „a bölcsőtől a sírig” bemutató alkotás ott torzít, ahol tud, az ausztrál filmrendező sokkal jobbat kínál a nézőnek, mint az igazság: a flitterekkel kirakott, amerikai álmot, amit érdemes minél távolabbról nézni, és akkor nem csap meg az izzadtságszaga.