Az extrém hőségben sokan keresnek felfrissülést a strandokon és a vízpartokon, ám nem mindenkinek jelent felhőtlen kikapcsolódást a fürdőruhaszezon. Több hazai ismert személyiség is őszintén mesélt arról, hogy hosszú éveken át komplexusokkal küzdött, nehezen fogadta el a testét, vagy éppen a családi hagyományok határozzák meg, hogyan strandol.
Sokan, nagyon sokan vagyunk a bolygón, akik kimondva, kimondatlanul befeszülünk, ha a kánikula elől menekülve arra jutunk, hogy csak egy strand adhat reményt arra, hogy ne kapjunk hőgutát. Különösen aktuális téma lett ez idén, amikor egymást érik hőkupolák és a rekordhőmérsékletek. Persze tény, hogy ezekben a hetekben nem feltétlenül a jól ismert „beach body” tematika uralta a hőségről szóló híreket, de most, hogy véget ért az energiakrízis, itt az idő beszélni a „strandparáról”, ami éppen úgy el tud uralkodni egy molettebb, mint egy esetlegesen önmagát túl vékonynak látó strandolni vágyón. És, hogy mennyire hétköznapi is ez a problémakör? Annyira, hogy a nem hétköznapi hölgyek és urak is jól, mondhatni testközelből ismerik.
Marsi Anikó elárulta, hogy a plusz kilók miatt évekig kerülte, hogy fürdőruhában mutatkozzon.
„Amikor még vékony és csinos voltam, akkor nem voltam szégyenlős, kicsit sem. Fiatalabb koromban nem lehetett leszedni rólam a miniszoknyát. A strandon én is fürdőruhában voltam, mint minden normális ember. Ez azonban pár éve teljesen megváltozott. Olyan komoly komplexusokat okoztak a plusz kilóim, hogy az elmúlt 3 és fél évben kb. csak felöltözve mentem strandra is. Vagy, ha a Balaton partján elmentem futni, visszafelé bementem fürdőzni a tóba, de úgy, hogy senki ne lássa. Nem szégyenlős voltam, inkább szégyelltem, hogy meg voltam hízva, szégyelltem a testemet.”

A műsorvezető szerint a sport mellett az étkezésen is változtatnia kellett.
„Sokáig nem értettem, hogy miért jönnek fel rám a pluszok, miközben heti minimum 40-50 kilométereket futok, ráadásul ez az egyik legjobb zsírégető mozgás. A saját bőrömön tapasztalom, amit tudományos teóriák igazolnak ma már: 40 éves kor felett a 90:10 elmélet a helytálló, azaz az étkezés 90, a mozgás viszont csupán 10 százalékban segít a fogyásban. Azt vallom, kötelező sportolni, ez nem kérdés. De nem a súlyvesztés, hanem testi és mentális egészségünk miatt. Nekem szükségem volt egy kis segítségre az átálláshoz, ez egy amolyan zsírblokkoló étvágykorrektor, amiben a kortalanító pápafű, amit a szervezet lomtalanítójának is hívnak, mivel kipucolja a hosszú évek alatt felgyülemlett méreganyagokat, mindezt úgy, hogy a májat veszi rá rendes működésre” – magyarázta Marsi Anikó.